A kísértetkastély

-Éhes vagyok…

-Én is.

-Mit nem adnék most egy jó szaftos marhasültért…

-Vagy egy nyárson sült, ropogós csirkéért…

-Azt hiszem, nincsen már messze a következő város, de egy fityingünk  sincs,hála neked.

-Szóval azt mondod, hogy hagytam volna békén, miután kicsinek titulálta  a melleim?!

-Legallábbis addig, míg kifizette volna a bérünket.

-Akkor is megérdemelte.

-Megérdemelte vagy sem, én éhes vagyok és csakis miattad.Amúgy egyetértettem vele.Te tényleg lapos vagy.

-Igazán?!DELEJ GÖMB!!!

-Azt beszélik,ennek a városnak a palotáját régóta kísértik szellemek, de mostanra annyira elhatalmosodtak, hogy a királynak ki kellett költöznie belőle.Gondolj bele, micsoda égés ez egy ilyen gazdag városnak,hogy a király egy fogadóban van elszállásolva.

-Ezzel arra célzol, hogy esetleg ”megfelelő” jutalom ellenében kiűzhetnénk őket?

-Wow,Gourry!Egymagad kikövetkeztetted.Ritka szép pillanat…

-Kössz, igazán kedves vagy.

-Bolondok!

-Mi…

-Ha van eszetek meg sem próbáltok a palota közelébe menni.Eddig aki csak megpróbálta őket elűzni, beleőrültek az őket ért megrázkodtatásba.Ha van egy csöppnyi kis eszetek, rám hallgattok.

-Hát öhhm, kössz a tanácsot, azért mi mégis megpróbáljuk.

-Balgák.De azért a neveiteket elárulhatnátok.Tudjátok itt a szezon és most minden koporsót 25% kedvezménnyel adok.

-Hehehem,köszönjük.Nagyon kedves.Amúgy a nevem Lina Inverse és ő pedig a társam Gourry Gabriev.

-Mii?! Lina Inverse! Minden élő és élettelen legnagyobb ellensége, a bandita gyilkos, sárkányölő és várospusztító Lina!Emberek, meneküljetek itt van Verselő Lina!

-Miért reagál mindenki így?

-Nem is tudom…

A király palotája igen impozáns látványt nyújt, szinte építészeti remekmű.Bár ami azt illeti, mostanság igencsak el volt hanyagolva,a is kapu nyitva áll.Lina és Gourry nem sokat tétováznak,de azért kissé tartanak a dologtól..A szellemek azok  szellemek.

-Hahó szellemek,idesüssetek, na ki van itt?

-Na de Lina.

-Figyelj, nem szeretném sokáig húzni a dolgot, mert már lassan magamat emésztem meg.

-Oké,oké,de megígérted, hogy nem pusztítod el az épületet.Különben nem kapjuk meg a fizetségünket és akkor tényleg éhen halunk.

-Rendben, rendben.Akkor a Sárkányiga kilőve.

-Áhhh…

-Gourry!

Eltűnt.Lina kezd aggódni.Talán mégsem kellett volna…

-Mi ez?! Áhh…

-Ouhhh…Ez nem esett jól.Mi ez a hely?

Lina egyszerre egy könyvtárban találta magát.A terem közepén egy asztal állt, rajta egy könyvvel.Egy napló:”Mia elszökött.A betegsége teljesen eluralkodott rajta, nem önmaga.Már nincs remény.A többieket figyelmeztettem,állítsanak őrséget.Nő létére kíváló harcos.De én várom.Nincs sok hátra az életéből, nélküle én sem élhetek.S ha már me kell halnom, legallább az ő arcát láthatom utoljára és ez  felér az egész világgal…”A könyv hirtelen eltűnt, de ekkor egy szőke harcos megtámadta:

-Gourry ,mit művelsz?!Nee…

Eközben az igazi Gourry épp egy galériában nézelődött.A terem teli volt egy vörösesbarna lány és egy szőke ifjú portréjával.A lány látszólag tehetséges kardforgató volt, míg a fiú a mágiában jeleskedett.Az egyik falon az esküvőjükön ábrázolja őket egy festmény.Gourry kissé irigyelve nézte őket:

-Bárcsak már én és …

-Tüzes nyilak!

-Na de Lina! Mi ütött beléd ?

-Meghalsz.-egyenesen a zsoldos szemébe.

-Mi van veled?

-Azt hiszed csak úgy hagyom, hogy Sylphielé légy?Azt hiszed, hogy elengedlek?!

-De..

-Halálcsapás!

Gourry kérlek ne csináld!

-Te kis boszorka!Nem fogsz többé lenézni.Nem engedem, hogy megalázz.Véged!

-De…,mi történt veled?

-Végre feleszméltem.Nem fogod többé megkeseríteni az életem.Megöllek.

-Kérlek ne kényszeríts!

-Vagy te, vagy én.Választhatsz.

-Gourry,könyörgöm.

Egy sugárlándzsát idézett meg, de a kard pengéje mégis a testébebe fúródott.Nem dobta el az átkot.Nem akarta.

-Választottam.Már másodjára ,és újból téged.

Ezután egy vakító fény és minden eltűnt.

-Lina,hagyd abba.Miket képzelsz?Csak egy jó barát.

-Persze.Én meg egy jó kis játékbaba, ami eltűri , hogy játszanak az érzéseivel,ugye?

-Kicsilány ne csinálj ostobaságot,ez nem te vagy.

-Sajnálom, te tévedsz.Válaszz:ő vagy én.Az élet vagy a halál…

A kard a földre zuhan.

-Emlékszel,mit mondtam akkor:”mindennél jobban szeretlek”.Akkor is, most is.

-Halálcsapás!

Az ifjú összeesett és meghalt..Újból megjelent a fény.

-Áááööhhmm.Hol vagyok?Mi történt?Húú de jót aludtam.

-Óáhhh.Szintúgy.De tényleg,hol is vagyunk?

-Azt hiszem valami kripta féle lehet.

-De hogy kerülünk mi egy kriptába?

-Ez több mint furcsa.És az a különös álom…

-Te is! Hogy meghaltál és hogy azt mondtad..

-Hogy meghaltál és …

-Szóval kiálltátok a próbát.

-Áhhh!!! Kísértetek,meneküljünk.

-Áhhh!!!Arany!!!Soook arany!!!

Újból  megjelent a fény,de ezúttal a Gourry által látott festmények párja jelent meg.Mindketten ámulva nézték őket.

-Mi most elmegyünk.Éljetek boldogan és legyetek hűek magatokhoz,mint azt már annyiszor tettétek.

-Végre tele a hasunk és még pénzünk is van.

-Úgy ám.Öhm,Lina.

-Igen?

-Gondolkodtam a múltkori kalandunkon.

Gourry megállt.Lina is.A harcos a lány szemébe nézett és mély lélegzetet vett:

-Lina én…

A lány mutatóujjával elhallgatta a fiút,aztán gyengéden szájon csókolta.

-Tudom.

 Ezután kiöltötte rá a nyelvét és elszaladt.Gourry pedig utána.

By:Faye