Ian Reader kis könyve Japán nemzeti vallása, a sinto világába vezeti olvasóit. A szerzõ célja bevallottan gyakorlatias: arra szeretne választ találni, hogy mi a sinto, mint vallási kultúra szerepe a japán történelemben és mi e hit jelentõsége a mai kor embere számára. Ebbõl a szándékból adódik, hogy elõször is ki kell jelölnie e vallás helyét a japán történelemben és a vallási szinkretizmus világában, rámutatva arra, hogy ez a hit egyszerre 'vallás', de a japán identitás sajátos kultúrális jelrendszere is. A sinto elméleti alapja az õsi mitológiai hagyomány: a kamik, istenek világa az a kozmológiai és teológiai keret, amelybõl a japán kultúra önértelmezése, a szigetország és a császári ház tisztelete kisarjad. Ismeretes tény, hogy a sinto sok évszázada szimbiózisban él a buddhizmussal: ennek a kapcsolatnak a kialakulása Reader számára a japán történelem legfontosabb korszakainak áttekintését is megkívánta. Tény ugyanakkor, hogy a sinto ellentétek egysége: 'hivatalos, állami mitológia' és 'néphit', amely a vallási és a nem-vallási határait is áthágva van jelen a mindennapok életében. E hit gyakorlásának színtere a szentély: Reader a kultuszhelyek, a rituális formák, az ünnepek és szokások rövid áttekintését adja és a papság szerepérõl szól a vallási élet folyamatában. További téma a sinto, mint ünnepek, szertartások rendje, amely a japán társadalom 'szakrális etikettjének' világát jelenti. De nem sikkad el ebben a hagyományos, formális világban a személyes hit, az egyéni vallásosság mozzanata sem: Reader az imaélet és a házikultusz formáit sorravéve rámutat arra, hogy mennyire mély a vallás begyökerezettsége a mindennapi életbe, az emberi kapcsolatok és a morális elvek világába. A kötet zárórésze két 'modern' témát érint. Az egyik a sinto és a japán nacionalizmus kapcsolatának ügye, amelyben a szerzõ a nyugati világban bevett közhelyek és sablonok felemlegetésén nem jut túl, amit pedig mond, az erõsen politikai fogantatású, közhelyes. A zárótéma a sinto és a modern világ kapcsolata: közismert tény, hogy a modern Japán a szektásodás, az új vallások alapításának földje. Reader ezt a sinto lassú haldoklása tünetének tekinti: ebben a radikális pesszimizmusban persze aligha érthetünk vele egyet. Mindösszesen ez a munka tisztes bevezetés a sinto világába, ha mélyebb és értõbb szemléletet keresünk, akkor viszont a könyv irodalomjegyzéke alapján kell továbbolvasnunk, tovább tájékozódnunk.